2013. augusztus 4., vasárnap

prológus


Wake Me Up

JENETTE
FINNORSZÁG 2010.január 21.
Menekülnék.Valójában még magam sem tudom hová,de szeretnék elmenni ebből a porfészekből.Kezeim akaratlanul is a térkép után nyúlnak,mintha csak azt mondanák,hogy az majd segít rajtam.Bár így lenne.

Ausztrália,Amerika,Svédország-ezekre az országokra gondoltam,hogy majd rábökök,de sajnos tévedtem.Egy szigetországra kalandozott az ujjam.Anglia?Végül is jobb hely lehet,mint Finnország.Gondolkodás nélkül hajtogattam össze a régi,már-már ősréginek mondható térképet,és visszatettem a helyére,majd egyet gondolva felmentem a szobámba,és a szekrényemből kiborítottam a ruháimat,és belegyömöszöltem a bőröndömbe.Az ajtót kinyitottam,és hátrapillantva végleg elbúcsúztam a "börtönömtől". Már sokszor akartam innen elmenni,de valaki mindig visszatartott.Ez a valaki...nos,róla majd később.

LONDON 2010.február 21.
Hideg van.-állapítottam meg a valószínűt,és ösztönösen összehúztam magamon a kabátot,és a nyaksálat is megigazítottam.Éppen a munkahelyemre igyekszek.Nem nagy helyre kell gondolni,csupán egy kis sarki vegyesbolt.Az ajtón beérve lerázom magamról a havat,amit a szél fújt rám,köszönök Georga-nak,aki kedvesen rám mosolyog,és viszonozza a gesztust.
-Jenette,ha átöltöztél,kérlek pakold ki az üdítőket!-kiált utánam,én pedig azon vagyok,hogy minél hamarabb átöltözzek,és eleget tegyek a kérésnek.-Jen,nem haragszol ha most elmegyek?-kérdezte meg kedvesen,mire megráztam a fejem.-Akkor majd jövök.Ó,a kávédat is elhozom.Hamarosan itt vagyok.-mosolygott rám kedvesen;az ajtó csengője jelezte,hogy távozott a boltból.

Amíg ő visszajön,addig én kipakoltam az üdítőket,majd unottan beálltam a pénztárba.A körmöm nézegetése már nem volt olyan jó buli,mint ahogyan azt elképzeltem,így nekiálltam egy régi magazint olvasni.Mondjuk nem tudom miért,hisz nem érdekelnek a mai tinisztárok.Nem érdekel az,hogy  Rihanna ismét négy órát késett a saját koncertjéről,sem pedig Lady Gaga újabb botrányos megjelenése valamelyik díjátadón.

A csengő vendéget jelzett,így eldobtam a magazint,és erősen koncentráltam a betévedt vevőre.Érdekes látvány tárult elém.A fiú tetőtől-talpig be volt öltözve-na azért ennyire nincs kint hideg-Az arcát eltakarta hatalmas napszemüvege,de kérdem én,minek?Hisz a Nap nagy ívben elkerüli Londont.Gondolatmenetemből lágy hangja zökkentett ki.
-Elnézést,a borokat merre találom?-kérdezte kedvesen,mire én csak rámutattam a hármas számú táblára.-Köszönöm.-mosolygott rám,majd eltűnt a sorok között.

Georga a fiú érkezése után három perccel rohant be az üzletbe.Gyorsan átöltözött,majd beállt helyettem a pénztárba,így én el tudtam menni reggelizni..Miközben a szendvicsemen rágódtam,azon gondolkoztam,hogy vajon ki lehetett az a fiú?Járt már itt nálunk?Vagy csak hallucináltam,és nem is jött be senki a boltba.Megráztam a fejem,és lenyeltem az utolsó falat szendvicset is,majd visszamentem a fekete hajú lányhoz,és a pultra felülve cseverészni kezdtünk.
-Ó,ezt egy fiú hagyta itt neked.-nyomta a kezembe a gyűrött papírt-Nem tudom ki volt az,az arcát sem láttam,mert eltakarta a napszemüvege.Mit írt?-kíváncsiskodott,én pedig csak belegyűrtem a zsebembe a papírt.-Hát jó,ha nem beszélsz,akkor nem beszélsz.-rántotta meg a vállát,majd belemélyült a magazinjába,aminek a címlapján Anglia szeme fényei,az öt férfi egyedből álló One Direction állt.

-Ajjjj...-nyávogott Georga-Harry Styles szólókarrierbe kezd,Niall pedig kilép?-emelte fel a hangját,amire még az a  három vásárló is felkapta a fejét.Én csak értetlenül álltam előtte,és meredten bámultam az arcát.-Most olyan vagy,mint egy pingvin.-nevetett fel,én pedig a fejemet rázva mentem be az öltözőbe.Átöltöztem,és a hátsó ajtón távoztam.Georga tudja,hogy hazamegyek.Eleinte még megijedt,hogy talán elraboltak,vagy beleestem valamibe,de megnyugtattam,hogy csak hazamegyek.

Otthon semmi érdekeset nem csináltam,csupán TV-t néztem,és a laptopom képernyőjét bámultam.Néha elgondolkozok azon,vajon mi lehet otthon.Vajon Jyri életben van még apánk mellett?Valószínűleg már ő sem bírja sokáig,és fel fog keresni.Jyri az öcsém.Igazából csak 9 hónappal fiatalabb nálam,szóval nem nagy a korkülönbség.

A telefonom hangos ricsaja betölti a szobát.Ő hív.Akiről még nem meséltem.Idegesen nyomtam meg a zöld gombot,és a fülemhez emeltem a készüléket....